A forgóajtót 125 éve szabadalmaztatták
"Tökéletesen zajtalan, hatásosan akadályozza meg a szél, a hó, az eső, vagy éppen a kosz bejutását az épületbe. Mi több, nem csaphatja ki a szél. Nincs lehetőség arra, hogy az emberek összeütközzenek, mégis egyszerre tudnak ki- és behaladni. Szükség esetén az elválasztás megszüntethető, így hosszabb és nagyobb méretű tárgyakat is be lehet juttatni az épületbe" - ez állt abban a szabadalomban, amelyet százhuszonöt éve, 1888. augusztus 7-én kapott meg az amerikai Theophilus Van Kannel, találmánya forgóajtó néven lett ismert. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
A függőleges tengely körül két, három vagy négy szárnnyal forgó praktikus találmányt szívesen alkalmazzák irodaházak, hotelek, bevásárlóközpontok, repterek, közintézmények építői, így az emberek többsége ma már naponta többször halad át rajtuk. Létezéséhez már annyira hozzászoktunk, hogy biztosan nem tévesztjük el a kijáratot, sőt a gyerekek játéknak is használják a forgóajtót. Napjainkban a kézi erővel működtetett forgóajtókon kívül automatikusokkal is találkozhatunk, de ezek az érzékelők ellenére is veszélyesebbek, nemrég Japánban egy kisfiú halálát okozta egy rosszul működő szerkezet.
Az Amerikai Szabadalmi Hivatal által kiállított 641 563. számú okirat maga nem tartalmazta a forgóajtó kifejezést, a köznyelvben azonban ez az elnevezés ragadt meg. A csodabejárattal először New York lakói találkozhattak: 1899-ben a Broadwayn, a 43. és 44. utca között álló Rector's étterem kápráztatta el vendégeit egy faszerkezetes forgóajtóval. Van Kannel folyamatosan tökéletesítette tervét, amelynek még olyan előnyt is tulajdonított, hogy megvéd a fertőző betegségektől és komolyan meg volt győződve arról, hogy a forgóajtót magánlakásokban is alkalmazni fogják.
A feltaláló által felépített vállalkozás, amely ma az International Revolving Door Company nevet viseli, Van Kimmel 1919-ben bekövetkezett halála után is virágzott. Napjainkban ez a legpatinásabb és legnagyobb ilyen jellegű cég, némely általuk gyártott forgóajtó száz évnél is hosszabb ideje üzemel minden probléma nélkül. A forgóajtók ideje a felhőkarcolók korszakának beköszöntével jött el igazán, mert az ilyen bejárat megvéd az ajtónyitáskor jellemző "kémény-hatástól", amikor a levegő hirtelen beáramlása esetenként ablakokat képes kitörni. A technika tökéletesítéséhez tragédiák is hozzájárultak: 1942-ben egy bostoni éjszakai szórakozóhelyen 492 vendég égett bent, mert a lángok felcsapása után a forgóajtó lehetetlenné tette a tömeg kijutását. A tragédiát követően törvény rendelkezett arról, hogy csak olyan forgóajtót lehet beépíteni, amelynek szárnyai vészhelyzetben összecsukódnak.
Jobboldali közlekedésű országokban jellemzően az óramutató járásával ellentétes irányban forognak az ajtók, a baloldali közlekedésűekben az óramutató járásával egy irányban. Korunk legméretesebb forgóajtaja a Novotel Citygate Hong Kong szálloda épületében található: 4,8 méteres magassága mellett négy darab, 3,2 méter hosszú szárny pörgeti be a vendégeket. Léteznek egyirányú forgóajtók is, amelyeket biztonsági célokra, például repülőtereken beléptetésre használnak. A forgóajtóban jellemzően egyszerre csak egy ember léphet be az épületbe, kivételek a rosszízű amerikai mondás szerint a magyarok, akik mögötted mennek be, de előtted jönnek ki.
Érdekesség, hogy Van Kannel feltalált egy, a maga korában igen kedvelt vidámparki játékot is, amely a mai dodzsemre emlékeztetett.
